Tekintse meg friss édesvízi hal kínálatunkat!



afrikai_harcsa

Az afrikai harcsa (Clarias gariepinus) megtalálható Afrika összes vizében és a Közel-Keleten is. 1984-ben hozták hazánkba, azóta halgazdaságokban tenyésztik. Néhány horgászvízben is megtalálható, ahol a víz megfelelôen magas hôfoka biztosítja a kedvezô életfeltételeket.

A legkedveltebb halak közé tartozik. Testformája leginkább a menyhalhoz hasonlít, feje lapos és testtömegéhez viszonyítva kisebb, mint más harcsáké. Bôre csupasz és pikkelytelen. Színe különbözô lehet, az élettere szerint világosabb és sötétebb szürke árnyalatok között változik. A kifejlett példányok 1-1,5 méteresek és 10-15 kg súlyúak.

Szinte alig van szálkája, kezdôk is bátran nekiláthatnak a kifilézésének és fogyasztásának. Szeletben vásárolva húsa vastag és tömör, alkalmas rántott hal készítésére is.

Fogyasztásával eszenciális aminosavak kerülnek a szervezetbe, amelyek elôsegítik az immunrendszer mûködését, az izmok és a haj növekedését. Húsa igen könnyen emészthetô, jelentôs mennyiségû fehérje mellett A-, B- és D-vitamint tartalmaz, nem beszélve az értékes ásványi anyagokról. Kevésbé zsíros, mint a harcsafilé, 100 grammonként 180 kilokalóriával számoljunk.


fogas_sullo
Fogas süllô

A süllô vagy fogas süllô a sügérfélék családjába tartozó faj. A 1,5 kg-nál kisebb példányokat süllônek, a nagyobbakat fogasnak nevezik. A Kárpát-medence vizeiben ôshonos. A nem túlságosan gyors folyószakaszokon és a jó oxigénellátottságú állóvizekben egyaránt megtalálható. Jól alkalmazkodik a sókoncentráció változásához, így félsós, torkolat közeli tengeröblökben is megél. Zöldesszürke alapszínét szabálytalan alakú és elrendezôdésû sötétebb harántsávok mintázzák. A nagyobb példányok 50-60 cm hosszúak, de egy méternél nagyobbra is nôhet.

Legértékesebb és legkeresettebb halaink egyike. Részesedése a hazai halász- és horgászzsákmányban egyaránt jelentôs. A sovány halak kategóriájába tartozik, 100 grammonként 84 kilokalóriát, 19 gramm fehérjét és 0,8 gramm zsírt tartalmaz. Mivel ragadozó hal, húsát sokkal ízletesebbnek tartják, mint a plankton és növényevô halakét. A hal húsa az izomrostok és a köztük lévô finom szerkezetû kötôszövet miatt könnyen emészthetô, laktató, telítô értéke kisebb. Fôzéskor a halhús 20-25%-ot, sütéskor 30 %-ot veszít tömegébôl.

A hal fôzési és sütési ideje négyszer rövidebb, mint a meleg vérû állatok húsa. A fogas süllô különösen ajánlott szoptatós anyáknak, gyermekeknek, de rendszeres fogyasztása néhány öregkori betegség kialakulását is lassítja.


lazac
Lazac

A lazac folyók és patakok forrásvidékén jön a világra, majd hamarosan útra kel a tenger felé, ahol az ívási idôszak beköszöntéig marad. Utána az árral szemben küzdve visszaúszik oda, ahol született. Ettôl húsa különlegesen ízletes, bár kifogni igen nehéz, nem véletlenül hívják norvégül salm-nak, ami ravaszt jelent.

Ma azonban a kereskedelmi forgalomba kerülô legtöbb lazac tenyésztett. A haltelepek a norvég fjordokban találhatók, ahol hatalmas hálóketrecekben nevelkednek a lazacok, míg el nem érik a piacképes súlyt. A halakat fôleg heringgel és kapelánnal, a sarkvidéken nagy mennyiségben élô tengeri hallal etetik. A tenyésztésnek köszönhetôen egész évben kapható, elérhetô áron.

Rokona a pisztráng, a szajbling, a galóca és a marénafélék .A lazacban található omega–3 zsírsavak segítenek megelôzni a szív- és érrendszeri megbetegedéseket. Fogyasztása megerôsítheti a mentális egészséget, serkenti az agymûködést, jótékonyan hat a depresszió, a skizofrénia és az Alzheimer-kór ellen.

Nagyon változatosan elkészíthetô, leginkább párolni érdemes, de sütve, grillezve is zamatos marad. Akkor a legfinomabb, ha közepe még kissé nyers, opálos. Nem szabad túlsütni, mert szárazzá, keménnyé válik. Kaporral, rozmaringgal, kapribogyóval íze jól harmonizál. Nem túl diétás halféle, 100 grammonként kb. 200 kilokalóriát tartalmaz, zsír- és fehérjetartalma 20-20 gramm. Füstölve, hajszálvékony szeletekben kitûnô hidegkonyhai alapanyag.


marna
Márna

A márna, vagy rózsás márna a pontyfélék családjába tartozó hal. Európában a Pireneusoktól a Dnyeper vízgyûjtôjéig megtalálható, és Magyarországon is ôshonos. Elsôsorban gyors vizû folyók lakója, homokos, kavicsos, agyagos fenéken érzi jól magát. Fôleg folyóvízi halként ismert, de azért elôfordul a Balatonban is. Kifejlett példányai testhossza 40-50 centiméter (ez a legkisebb kifogható méret), de 70 centinél hosszabbra is megnôhet. Súlya átlagosan 2-4 kilogramm.

Megnyúlt, nagyjából hengeres testû hal, melynek a feje fölülrôl és a farokrésze oldalról enyhén lapított. A folyóvizek mederfenekén – akárcsak a ponty – turkálva keresi táplálékát. Férgek, rovarlárvák, vízicsigák és egyéb gerinctelen állatok mellett jelentôs arányban növényeket is fogyaszt. Zöldes-fehéres testén apró pikkelyek vannak. Húsa sovány, szálkás, de igen ízletes. Diétázók is nyugodt szívvel fogyaszthatják, 100 grammonként kb. 100 kilokalória van benne, A-, B-, D- és E-vitaminban is gazdag.


Jót tesz neki az erôs fûszerezés. Sûrûn irdaljuk be (akár 2-3 milliméterenként), és pácoljuk néhány óráig. Borítsuk be baconnel és forró sütôben süssük 30-40 percig. Azonban a márna ikrája mérgezô, fogyasztása nem ajánlott!


pangasius
Pangasius

Pangasius, vagy más néven cápaharcsa. Annak ellenére, hogy a neve cápafélére utal, a harcsafélék családjába tartozik, és Délkelet-Ázsia (leginkább Vietnam) édesvizeibôl származik. Erôteljes teste sötét szürkéskék, hasa ezüstös. Kifejletten elérheti a 130 centimétert és a 45 kilót. Az idôsebb példányok fogai elhullanak, ekkor áttérnek a növényi táplálkozásra.

Hófehér húsa teljesen szálkátlan, tömör és ízletes, állagát, méretét fagyasztás és kiolvasztás után is jól megtartja, ellentétben sok más halfilével. Frissen, hûtôszekrényben 2-3 napig, fagyasztóban 4-6 hónapig tárolható. 100 grammjában 152 kcal van. Fehérjetartalma 18,2 gramm, a zsiradék 8 gramm és nincsen benne szénhidrát. Gazdag a szív és érrendszer védelmét szolgáló omega-3 zsírsavakban, A- és C-vitaminban, kalciumban és vasban is.

Az utóbbi években igazán közkedvelt hal lett belôle, fogyasztása egyre gyakoribb. Felhasználása rendkívül sokszínû, süthetjük natúr, vagy sütôpapírba csomagolva, készülhet belôle rakottas (spenóttal, burgonyával vagy más zöldségekkel, mozzarellával és paradicsommal), forgathatjuk kukoricalisztbe sütés elôtt, de akár bundázhatjuk is.


szivarvanyospisztrang
Szivárványos pisztráng

A pisztráng a lazacfélék családjába tartozó halfaj. Ide sorolhatók még a lazacok, a szajblingok és a dunai galócák. A pisztráng teste rövid, orsó alakú, oldalt összenyomott, sok pikkely borítja. Orra rövid, elmetszett, tág szájnyílásában erôs fogak találhatóak. Élete túlnyomó részét édesvízben tölti, kedveli a hideg, oxigéndús vizeket. A szivárványos pisztráng a Csendes-óceán észak-amerikai partjának folyóiból származik. Európában az 1800-as évek végén honosították meg, azóta tógazdaságokban tenyésztik.

Gyors növésû, tûri a melegebb vizeket is. Háta olajzöld; oldalai sárgászöldek, oldalvonala mentén vöröses sáv húzódik, amely a szivárvány színeiben ragyog. Hasa fehér, testét sok apró fekete petty borítja. Átlagos mérete 30-50 centiméter, és max. 5-6 kilogramm. A nálunk lazac-pisztrángként árult halak általában szivárványos pisztrángok, amiket speciálisan táplálnak, így húsuk pirosas színû lesz.

Nem vándorol, de igen ügyesen és gyorsan úszik, ugyanakkor nagyon óvatos. Ragadozó hal: rovarokkal táplálkozik, de megeszi a csigákat, a férgeket és a kisebb halakat is.

Valóságos vitamin- és ásványianyag-raktár. Húsa igen ízletes és sovány. 100 gramm pisztrángban 103 kalória van, fehérjetartalma 20%. Hagyományosan egyben süthetjük, aprított mandulával vagy szalonnával beborítva. Megszórhatjuk kakukkfûvel és nagy szemû sóval.


tukros_ponty
Tükrös ponty

A ponty alakú halak családja nagyon gazdag. A koncér, a keszeg, a balin, a compó, a márna, a kárász, az amúr, a busa mind-mind rokonok – hogy csak a legismertebbeket említsük.

A Duna vízrendszerében a legelterjedtebb a pikkelyes ponty, ami mérsékelten magas hátú tôponty, ez a család ôstípusa. Hazánkban az 1800-as évek vége felé kezdôdött az európai alfajból kitenyésztett, és mára háziasítottnak tekinthetô tógazdasági nemes pontyok tenyésztése. Legismertebb a magas hátú, kevés pikkelyû tükrös ponty, vagy más néven tükörponty. Testének java pikkely nélküli, csupán középtájt és a hátvonal alatt húzódik egy-egy pikkelysor. Hasonlít hozzá az oldalpikkelysoros és a pikkely nélküli bôrponty. Ezeket csak kevés, rendszertelenül eloszló pikkely borítja. A tükrös és bôrpontyok testét vastag, sötétbarna, sötétzöld bôr fedi, amely a has felé világosodó, oldalt sárga, hasa fehér. Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felsô ajakon, a másikat a szájszegletben. Szájának bôrredôi teleszkópszerûen kinyújthatók, ami az állat táplálkozását segíti a fenéken lévô táplálék felszedegetésekor.

A pontyutánpótlás mai fô módszere a kétnyaras, 20-40 dkg-os ivadékponty kihelyezése. A ponty fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje az ívás idôszakára esik, május 2-tól június 15-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm. Naponta 3 darabnál többet kifogni tilos. Vizeinkben többnyire 1-3 kg-os súlyban kerül horogra.

szurke_harcsa
Szürke harcsa

A szürke harcsa a legnagyobb méretû európai édesvízi hal. A kifejlett példányok 1-1,5 méteresek és 10-15 kg súlyúak, de a rekord példányok 100 kg körüliek és hosszúságuk eléri a 3- 4 métert is. Megtalálható hazánk folyóiban és állóvizeiben, de a nagyobb bányatavakba is telepítették. Alámosott mederrészekben, vízbe dôlt fák, tuskók mellett szokott tartózkodni, és fôleg az iszapos aljú vizeket kedveli.

Ragadozó hal, a fiatal harcsa rovarlárvákkal, piócákkal és puhatestûekkel táplálkozik. A felnôtt egyedek már elsôsorban halakat fogyasztanak, de akár egy fiatal kacsát is el tudnak kapni, éjjel ugyanis feljönnek a mély vizekbôl, és zajosan vadásznak a felszín közelében. A szürke harcsa „harcsabajuszt visel”, azaz felsô állkapcsán kétoldalt egy-egy hatalmas, hosszú, alsó állkapcsán pedig négy rövid bajusz látható. Teste igen nyálkás, síkos, zöldes színû és pikkelytelen.

Húsa rendkívül kedvezô élettani hatású, nem véletlenül jó böjti és diétás étel: fehérjetartalma magas, könnyen emészthetô, teljes értékû. A benne lévô telítetlen zsírsavak érelmeszesedést megelôzô hatásúak. Az aminosav-szerkezetet tekintve a halhús a tejnél is értékesebb fehérjeforrás. Az esszenciális aminosavak rendszeres bevitele a szervezetbe elôsegíti az immunrendszer mûködését, az izmok és a haj növekedését. A szürke harcsa zsírosabb halnak számít, 100 grammonként 180 kilokalóriát tartalmaz. Fogyasztása különösen ajánlott szoptatós anyáknak, gyermekeknek, de rendszeres bevitele néhány öregkori betegség kialakulását is lassítja.


nilusitilapia
Nílusi tilápia

A nílusi tilápia a sugaras úszójú halak osztályába, ezen belül a sügér alakúak rendjébe tartozik. Észak- és Közép-Afrika folyóiban, mocsaraiban ôshonos. Nagy számban tenyésztik Izraelben, a Yarkon folyóban és néhány más, trópusi területen is. A tilápia minimum a 16-18 °C-os vizet kedveli, de megél az ennél melegebb vízben is, és a vízminôségre sem különösebben érzékeny. A víz sótartalmának változásait jól tûri, a félsós és édesvizekben egyaránt életben marad. Magyarországon 1958-tól jelent meg, tenyésztik többek közt a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben és a makádi tógazdaságban is.

Teste magas, oldalról lapított. Színe általában olajzöld, sötétebb sávokkal, a hasa fehéres, testhossza maximum 60 cm, súlya 5 kg körüli.
Mindenevô, különösen kedveli az algát és egyéb növényalapú élelmet, de a gilisztát és más állati eredetû táplálékot is elfogad.

Ízletes húsa fehér színû, enyhén diós-édeskés zamatú és szinte teljesen szálkamentes, ezért igen kedvelt.
Alacsony zsír- és kalóriatartalmú: 100 gramm tilápiafilé átlagosan 101 kilokalóriát tartalmaz, proteintartalma viszont magas, 25 gramm körüli. Kiváló foszfor-, szelén- és B12-vitaminforrás.

Sokrétû felhasználási formája van: süthetô, párolható, fôzhetô, sôt még grillezhetô is.

nilusi_suger
Nílusi sügér

A nílusi sügér vagy más néven a Viktória-tavi sügér a legnagyobb édesvízi hal és egyben a legfalánkabb ragadozó. Magas hátú, erôs pikkelyekkel rendelkezik, ezüstszürke színû, erôs testalkatú, vöröses-barnás uszonyokkal. Elülsô hátúszóján tüskés úszósugarak találhatóak. Eredetileg a Nílus, a Niger és a Szenegál áramlási területén élt, innen telepítették a Viktória-tóba az 1950-es években. Itt 350 értékes halfajtát pusztított ki, amivel valóságos ökológiai katasztrófát okozott. Fiatal korában planktonokkal, rovarokkal és kisebb rákokkal táplálkozik, de késôbb mindenféle halat megeszik, ezáltal veszélyes lehet más halfajok és egyéb, vízben élô állatok számára is. Akár 80 kilósra is megnôhet, hossza elérheti a 2 métert.

Afrikában nagyon népszerû, az egyik legfontosabb étkezési halnak is számít. Egyiptomi falfestményeken is megtalálható, szent állatként tisztelték, be is balzsamozták. Kelet-Afrikában a „saviour” becenevet kapta, ami „megváltót” jelent, utalva arra, hogy a nílusi sügér sok embernek biztosít élelmet.

Az édesvízi halak közül ez tartalmazza a legtöbb omega-3 zsírsavat. A- és B-vitamin-, kalcium- és foszfortartalma is jelentôs. Sovány húsa könnyen emészthetô, fehérjében gazdag, kalóriában szegény (93 kcal/100 g).

feherbusa
Fehér busa

A fehér busa vagy ezüstponty a pontyfélék családjába tartozik, édesvízi hal, eredeti élôhelye Kína. A Kárpát-medencében nem ôshonos, hazai tavakba és folyókba az 1960-as évektôl telepítették. Másik jellegzetes faja a pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis), ami a márványponty nevet is viselheti. A busa külsô megjelenése rendkívül jellegzetes, nagy testû, feje a testéhez képest nagy, hegyes, széles, szemei az állcsúcs vonala alatt helyezkednek el. Szája felsô állású, úszói jól fejlettek, farokúszója mélyen bemetszett. Növényevô, nagyobb példányai 25-35 kilósra is megnônek.

A busa húsa szálkás, közepes minôségû. Vitamin- és ásványianyag-tartalmát illetôen nagyon fontos, értékes forrása a D-, E-, A-vitaminnak, a B-vitaminok közül elsôsorban a B12-vitaminnak, valamint hozzájárul a szervezet kalcium, magnézium, vas, szelén és cink ellátásához is. Rendszeres fogyasztása bizonyítottan csökkenti a vér koleszterinszintjét. Húsa nem zsíros, 100 grammonként 94 kilokalóriát tartalmaz.

Pikkelyeit könnyû eltávolítani, nem ülnek mélyen a bôrében. Elkészítése sokoldalú, hagyományos fogásokat (halászlé, halpaprikás) és diétásabb ételeket is süthetünk-fôzhetünk belôle. Húsa elkészítés után (fôzés, sütés, párolás) világosbarnás árnyalatú. A belsôségei közül a tejet és az ikrát használhatjuk fel.


ponty
Ponty

Eredeti ôshazája Ázsia, valamint Európa keleti fele (Kelet-Európa és a Duna-medence), de ma gyakorlatilag minden földrész édesvizeiben megtalálható. A pontyra jellemzô a csúcsba nyúló száj, a felsôajakon található négy bajusz, három sorban elhelyezkedô öt garatfog, a hát- és alsóúszóban lévô erôs bognártüske. Több alfaja ismert, ezek abban különböznek egymástól, hogy hátúszóik, lágy úszósugaraik száma más és más. Pikkelyezettségük különbözô, a csigolyák mennyisége eltérô, szemük átmérôje és a szájuk körül lévô bajuszok hossza is változó.

A görögök és a rómaiak már ismerték és tavakban tenyésztették, felismerve értékes húsát. A középkorban szerzetesek nevelték, nagyra becsült böjti étel volt. A ponty édesvízi hal, bár kevert vízben is elôfordul, de csak az alacsony sótartalmat viseli el. Színérôl általánosan elmondható, hogy háta zöldes vagy barna, a has irányában világosodó, oldalt sárga, hasa fehér. Mérete és súlya változatos, maximális súlya régiónkban kb. 25-30 kg, hossza 1,2 méter. (A világrekord 37 kg-os példány Franciaországból származik.) A legjobb életfeltételeit az 1-2 mé-ter mély, csendes, növényzettel borított vízrészeken találja meg.

Húsa igen kedvelt, jóízû, kissé szálkás. Az idôsebb példányok azonban zsírosodásra hajlamosak. 100 grammonként 146 kalóriával számoljunk.

Könnyû, zamatos bort igyunk hozzá.