A pulyka a legnagyobb testű baromfifajta. Magyarországi fajtái védettek.
Őse az Észak-Amerikában ma is megtalálható vadpulyka.
Háziasítása i.e. I. évezred elején kezdődhetett, valószínűleg mexikói indián népek által. Írásos bizonyítékok szerint Európába a spanyolok hozták be. Hazánkba a török közvetítéssel került a XVI. században, és indiai tyúknak hívták. II. Lajos király említi is egyik levelében, amit a milánói herceg követének írt.
A Duna-Tisza közén a magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét. Dél-Magyarországon és Boszniában pedig a harmadik változat volt kedvelt, a rézpulyka.
A XX. század elején megnőtt az Amerikából újabban behozott és nagyobb testű bronzpulyka szerepe, és kezdte kiszorítani a hagyományos fajtákat. A II. Világháború után ez a folyamat felgyorsult. A fajtatiszta szaporítás mellett keresztezték a magyar pulykával, amelynek fajtatiszta változatai már csak szórványosan voltak fellelhetők. Az 1970-es évek közepén, a génbanki állományok létrehozásának folyamán sikerült felkutatni fajtatiszta egyedeket. Debrecenben a bronz- és a fekete pulykából, Bugacon rézpulykából alakítottak ki állományt.
Egy kis történelem:
A pulykahús szorosan kötődik az Egyesült Államokhoz, mind származásilag mind pedig a hálaadási (angolul thanksgiving) egészben sült pulykát tekintve. Az emberek ilyenkor köszönetet mondanak az év áldásaiért.