Legyen a vásárlónk!

Igényeljen METRO kártyát!

Szüreti ételek

A szüret ünnep, s hogy mennyire az, annak a korábbi évszázadokban számos jelét láthatjuk. A 16-17. században a szüret idején még a törvénykezést is szüneteltették és a hadviselő vitézek is sokfelé hazasiettek a munka kezdetére. Szüretkor a szőlőhegyek tájáról nótázás, zenélés, fegyverdurrogtatás hangjait vitte a szél. Napjaink újraéledő szüreti szokásaiban évszázadok hagyományai keverednek.

A hűvösebb klíma miatt is, a szüret kezdete az elmúlt évszázadokban leginkább október-november hónapokra esett. A fajtaválaszték változása és a melegedő nyarak miatt, a szüret ma már augusztusban kezdődik és a borász szándékától (jégbor) függően, akár decemberig is eltarthat. A szüretet azonban nem lehetett csak úgy, akármikor elkezdeni. Kezdőnapja, esetleg kezdőhete volt annak. A kezdőnapot a bordézsma szedésének rendjére is ügyelve, a 18-19. században a városi és községi tanács, hegyközségi elöljáróság határozta meg. A kezdőnap az 1875-től kezdődő filoxéravész előtti, különösen gazdag fajtaválaszték eltérő érési ideje és az időjárási viszonyok különbözősége miatt, borvidékenként is változott. Eger környékén és az Alföld több vidékén is, a szüret Mihály napján, szeptember 29-én kezdődött. Mátraalján, a Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia napján, október 15-én kezdődtek a munkák. Borsod megyében Lukács napján (október 18.), Kőszeg környékén, Orsolya napján (október 12.), Tokaj-Hegyalján és a Felvidék egyes részein Simon-Júda napjához (október 28.) kötve kezdődött a közhírré tett szüret. Így is maradt ez hosszú időn át, míg aztán a szőlők környékén mindent felforgató filoxéravész erre is hatással nem lett. A változások hatására, a 19. század végétől a szüret kezdőnapja már a szőlőbirtokosok belátására lett bízva. Miközben a szentekhez kötődő, hagyományos kezdőnapok többnyire megmaradtak, a szüretek megkezdését általában már korábbra tették. A szüretkezdetet a szőlőhegy felszabadítása és a hegykapuk megnyitása követte, ami után megkezdődhetett a fürtök szedése. A szüret a parasztgazdaságokban segítséggel végzett társas munka volt és maradt mind a mai napig.

szureti
szureti2
Birkapörkölt és marhagulyás

A szüret többnyire egy kiadós hajnali reggelivel indult, másutt munkával, amit aztán a reggeli a délelőtt közepén megszakított. A reggelihez pálinka, szalonna, sonka, kolbász, foszló fehér kenyér, esetleg meleg pogácsa is dukált. Bor mindig akadt, s must is hamar került a gyerekek poharába. Az ebéd rendszerint a szőlőhegyen főzött bográcsos étel volt. Ilyen a birkahússal készült kása, a gulyások és a birkapörkölt, de a marhapörkölt, és különösen a 20. századtól meghonosodóan a „kokaspörkölt” is.  Nagy Vendel írja Ízes történetek című könyvében a szekszárdi szüreti kokaspörköltről:, „Volt olyan évünk, hogy a saját udvarunkon száz kakas is kukorékolt a sokkal több tyúk mellett, direkt szüreti pörköltnek szánva, […] Mert ugye a valamit magára adó gazda nem holmi körömpörköltet ad a szüreteseinek, hanem ezt a jellegzetes, szabad tűzön főtt egytálételt.” A szüret befejeztével a szüretelők ünneplőbe öltözve mentek a szüreti mulatságra, vagy a gazda háznál tartott traktára. Az est ételei nagyobbrészt megegyeztek az ebédre fogyasztott bográcsos húsételekkel, amiket desszertként csörögefánk, kalács koronázhatott meg. Hagyományos szüreti ételnek számítanak a háznál készített, majd a szőlősorok végénél melegített, tejföllel megöntözött, kenyérrel kínált töltött káposzták is, amit aztán többnyire esti fogásnak is felszolgáltak. Bár a fő fogás itt is a birka- és marhahúsból készült bográcsos étel volt, az elmúlt évtizedekben megjelentek az éttermi ételválasztékot leképező, az étteremben tartott szüreti mulatságok szőlővel, musttal, borral készített és szüretinek mondott ételei is. Ezeknek a szőlőhöz, musthoz, borhoz sok, a hagyományhoz viszont kevés köze van.



Csíki Sándor